Megpróbáltam lefordítani ennek az Atlanti-óceán partján álló hatszögletű templomnak a nevét, és az eredmény – „A Kő Ura kápolnája” – nem vagyok biztos benne, hogy teljesen helytálló. Mindazonáltal ez a fordítás valamennyire illőnek tűnt ehhez a régi barokk stílusú, a Portó közelében fekvő Miramar-part sziklájára épült kis templomhoz.
„Misztikus” kisugárzás
Egy napsütéses téli vasárnapon (tipikus portugál időjárás) barátainkkal ellátogattunk erre a strandra és a kápolnához. Apály volt, így a „Capela” körül sétálhattunk anélkül, hogy a cipőnk vizes lett volna. Ezen a napon nagyon szerencsések voltunk, mert dagálykor a kis templomot az Atlanti-óceán hullámai veszik körül, így nagyon nehéz bejutni. Még soha nem hallottam ilyen templomról, és nem csak azért, mert víz vette körül, hanem azért is, mert „misztikus” aura vette körül.
A környező strandon számos helyet láttunk, ahol rengeteg gyertyaviasz-maradvány volt. Barátaink elmesélték, hogy ezek a „boszorkányoktól” származnak, akik ott varázsoltak. Később olvastam, hogy a „Kő Ura” kultusza egy ősi pogány kultuszból ered, amely később áttért a kereszténységre, és ehhez a helyhez kötődik.
Maga a templom nem hordoz ezen pogány természetkultusz nyilvánvaló nyomait. 1686-ban épült barokk és rokokó stílusban. Sajnos azon a napon nem tudtuk meglátogatni, de még volt egy kis időnk sétálgatni. Miközben próbáltam egy jobb szögből lefotózni, lovak közeledését hallottam. Tudtam, hogy ez lesz a tökéletes előtér, hogy ábrázoljam a hely hangulatát – egy kicsit misztikus, érintetlen és természetesen romantikus.
