A Dolomitok az észak-olasz Alpokban található hegyvidék, amely Dél-Tirol, Trentino és Belluno területén terül el, és 18, 3 000 méter fölé emelkedő csúcsot számlál. A hegyek színét és nevét adó halvány színű kőzet körülbelül 230 millió évvel ezelőtt egy trópusi atollként keletkezett, és az egész hegyláncot 2009-ben felvették az UNESCO világörökségi listájára. A legközelebbi nagyvárosok Velence és Innsbruck, amelyek mindegyike körülbelül két órányira fekszik a hegylánc közepétől.
Braies-tó
A Lago di Braies valószínűleg a Dolomitok legismertebb tava, amely akkor keletkezett, amikor egy földcsuszamlás elzárta a Braies folyót. Napközben a parton tömegek sétálgatnak, és sorban állnak a fa evezős csónakokhoz. Este azonban a helyzet megfordul: a csónakok sorokban állnak a parton, és az ember egyedül ülve nézheti a csónakházat és a mozdulatlan, smaragdszínű vizet, miközben az utolsó napfény lecsúszik a háttérben lévő sziklafalon.
A helyi legendák szinte a táj szerves részét képezik. Az egyik szerint teliholdkor a tó mögötti hegyek megnyitnak egy titkos átjárót az alvilágba. Egy üres esti parton, ahol a víz tökéletes tükröt alkot, ez a történet egyáltalán nem tűnik valószínűtlennek.
Misurina
Misurina 1 754 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, és az első dolog, ami feltűnik, a levegő: a tó környékét hagyományosan gyógyító hatással ruházzák fel a légúti megbetegedések kezelésére, és a mai napig is működik itt egy gyógyközpont. Egy kis időbe telt, mire megszoktuk a magaslati levegőt; a kilátás pedig nem segített a dolgon.
A legenda szerint a tó az óriás Sorapiss király könnyeiből keletkezett, aki lánya, Misurina kedvéért hegygé változott, és sírni kezdett, amikor a lány kicsúszott a kezéből. Óriások helyett azonban azt találtuk, hogy a tó tökéletes tükörként visszatükrözi a falut és a sziklákat. Minden séta a város körül más-más kompozíciót eredményezett, mert a hegyek minden oldalról körülveszik a települést.
Egy futballpálya 1 754 méteren
A Misurinából megmaradt kép számomra nem a tó volt. Ahogy a városból a légzőközpont felé sétáltunk, elhaladva egy kis kolostor mellett, egy nyílt rétre értünk, ahol két, az időtől megkopott kapufa állt a fűben, mögöttük pedig a Dolomitok meredek sziklafalával, amelynek vállairól a felhők ömlöttek le.
Egy futballpálya a hegyek lábánál, olyan magasságban, ahol már a séta közben is éreztük a ritka levegőt. Egy teljes mérkőzés lejátszása itt fenn biztosan különleges edzés lehet; ahogy mondani szokták, a mozgás ilyen magasságokban erősíti a testet. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen festői völgytalpat ilyen hétköznapi célra használnak, és pont ezért működik jól ez a fotó.
Santa Maddalena és az Odle-csoport
Már régóta szerettem volna lefotózni a Val di Funes-i Santa Maddalena-templomot, háttérben a szaggatott Odle-csúcsokkal, melyeket a lemenő nap meleg fénye megvilágított. Azon az estén, amikor végre felmásztunk a falu feletti dombra, helyette vihar közeledett. Ott maradtunk, miközben a vihar fénye áttört a templom és a tornyok felett, és a nap sugara áttört a sötét felhőkön, megvilágítva a harangtornyot. Aztán eláztunk; a Dolomitokban az eső heves és nem ismer kegyelmet.
Most, hogy újra megnézem a fotót, jobb is volt, hogy a napsütéses esti álom nem valósult meg. Június elején az egész falu a miénk volt, egy olyan helyen, ahol arra számítottam, hogy egy sor állvánnyal kell megosztanom a helyet.
Vallandro-csúcs
A Dolomitokban való autózás legcsodálatosabb része az, hogy az út maga mindig felülmúlja a célállomást. A Lago di Braies felé vezető úton bal oldalunkon megnyílt egy völgy: virágzó rétek, egy kavicsos ösvény, régi faházak, és a réten magasodó, csupasz piramis alakú Picco di Vallandro, amelyet a térkép német oldalán Dürrenstein néven jelölnek.
Megálltunk, végigjártuk az ösvényt a réten, és elgondolkodtunk a szétszórt kunyhókon, amelyek túl messze vannak bármely sípályától ahhoz, hogy azok kiszolgálására szolgáljanak; valószínűleg régi szénapajták, amilyenek Dél-Tirol minden művelt réten megtalálhatók. A nap terve fél órára megváltozott, és a kitérő végül fontosabbnak bizonyult, mint az eredeti célpont.
Antholzer-tó
Az Antholzer See, Dél-Tirol harmadik legnagyobb tava, 1 642 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik az osztrák határ közelében; türkizkék víztükre erdős lejtőkkel körülvéve. A legenda szerint egykor három virágzó gazdaság állt itt, amelyek tulajdonosai elutasítottak egy koldust; az ő átka három nappal később elárasztotta a mezőket, és azóta a tó borítja őket.
Esőben érkeztünk, ami eldöntötte a kérdést, hogy ússzunk-e vagy túrázzunk-e az ismeretlen hegyekben. Ehelyett egy fa kilátóteraszról hosszú expozíciós felvételt készítettem a türkizkék vízről, miközben a felhők száguldottak a hegygerincek felett. A tó körüli séta továbbra is a teendőlistán maradt, ami még egy ok arra, hogy a Dolomitok minden listánkon szerepeljenek.
Mikor érdemes ellátogatni a Dolomitokba?
Június eleje meglepetést okozott: a hegyvidék szinte üres volt, a rétek virágpompában álltak, az időjárás pedig gyorsan változott – egy órán belül a napsütésből zivatarba fordult az idő. Július és augusztus stabil időjárást és az év legnagyobb látogatói forgalmát hozza, különösen a Lago di Braies-nél, ahol kora reggel és este a legnyugodtabb időszakok. Ősszel aranyba öltöznek a vörösfenyők; télen pedig a régió síparadicsommá válik.
Bármelyik évszakról is legyen szó, készülj fel az időjárás hirtelen változásaira. Egyszer átáztunk, egyszer eső miatt le kellett mondanunk egy túrát, és az utazás két legjobb képe éppen ezekből a körülményekből született.
Fotózás a Dolomitokban
A Dolomitok megjutalmazzák a türelmet az időjárással és azzal, hogy hajlandóak vagyunk megállítani az autót. A vihar Santa Maddalenában, az üres este Braiesben, a véletlenül felfedezett rét a Picco di Vallandro alatt: ezek közül semmi sem volt előre megtervezve, és mindegyik felülmúlta a tervet. Minden völgy egy-egy legendát rejt, és a képaláírások szinte maguktól íródnak.
A 2009-es világörökségi listára felvett terület kilenc hegyvidéki rendszert foglal magában, és még egy rövid utazás során is könnyedén megismerhetünk közülük többet; a távolságok rövidek, és a hegyhágók is a látványosság részét képezik. A hegyvidék természetesen párosul az alatta fekvő városokkal: a síkságról hajtottunk fel, amelyről a teljes veronai útikönyv szól, a velencei útikönyvben szereplő lagúna pedig két órányira van a csúcsoktól, míg Olaszország többi része dél felé szétterül tőlük.
Gyakran feltett kérdések
Hol vannak a Dolomitok, és hogyan lehet oda eljutni?
A Dolomitok az olasz Alpok északkeleti részén terülnek el, Dél-Tirol, Trentino és Belluno tartomány területén. A legközelebbi repülőterek Velence, Verona és Innsbruck, amelyek mindegyike körülbelül két órányi autóútra fekszik a hegységtől. Autóval a legkényelmesebb odajutni; a legközelebbi vasúti csomópontok Bolzano és Brunico, valamint Cortina buszjáratai.
Mikor érdemes leginkább ellátogatni a Dolomitokba?
Júniusban virágzó rétek és kevés látogató várja az ide látogatókat, délutánonként azonban változékony az időjárás. Júliusban és augusztusban a legmegbízhatóbbak a túraútvonalak, és ilyenkor a legtöbb az ember. Szeptember végén és októberben aranyló vörösfenyők és csendes ösvények várják a látogatókat. Decembertől márciusig tart a síelési szezon. A fotósok számára a szezonon kívüli hónapok a legkedvezőbbek.
Szükséged van autóra a Dolomitokban?
Valójában igen. A főbb városokat és néhány tavat szezonban buszjáratok kötik össze, de a hegyvidék igazi varázsa a völgyekben és a célállomások közötti hágókban rejlik, valamint abban, hogy szabadon megállhatunk, amikor egy gyönyörű kilátás tárul elénk. Utazásunk legszebb képeinek sokasága egy-egy nem tervezett útmenti megállással kezdődött.
Lehet-e a Lago di Braies-t a tömeg nélkül meglátogatni?
Igen, a nap szélén. Nyáron délben tele van a parkoló és nyüzsögnek a partok, és az utóbbi időben a főszezonban a völgybe vezető út forgalmát csúcsidőben szabályozzák, ezért érdemes ellenőrizni az aktuális szabályokat, mielőtt odahajtana. Kora reggel és este a tó kiürül, és a csónakok mozdulatlanul állnak.
Lehet-e úszni a Dolomitok tavain?
Az Antholzer See-ben és a legtöbb természetes tóban általában engedélyezett az úszás, de a víz még nyáron is hideg marad; ezek ugyanis 1400 méter feletti magasságban fekvő, hóolvadékból táplálkozó alpesi tavak. A Lago di Braies-t inkább evezős csónakkal érdemes felfedezni. Mindig ellenőrizze a helyi táblákat, mivel a szabályok tónként eltérőek.
Miért tartoznak a Dolomitok az UNESCO világörökségéhez?
A geológiai kialakulásuk és a táj szépsége miatt. A halvány színű dolomitkőzet körülbelül 230 millió évvel ezelőtti trópusi atoll fosszilizálódott maradványai, amelyek 18, 3000 méter feletti csúcsot, meredek falakat és magas fennsíkokat alkotnak. Az UNESCO 2009-ben ezeknek a jellemzőknek köszönhetően felvette a hegylánc kilenc hegyvidéki rendszerét a világörökségi listára.
