A langkawi-i Kilim Geoforest Parkban tett túránk részeként részt vettünk egy sasetetésen. Bár a parkban tett túrát általánosságban mindenképpen ajánlom, a sasetetéssel kapcsolatban vegyesek az érzéseim.
A sasok vadállatok; természetes élőhelyükön látogattuk meg őket, nem pedig egy állatkertben. Az etetés úgy zajlott, hogy az idegenvezető egy kis vödör ételt tartott a kezében, és azt a vízbe dobta. Szerencsére csak az idegenvezető tette ezt; a túra résztvevői nem dobhattak ételt. Az ételt meglátva sok sas körözni kezdett és „vadászott” a zsákmányra. Ezt körülbelül 2 percig figyelhettük.
Eddig minden rendben volt, és gyönyörű volt nézni, mivel számomra ez valami új volt. Kétségeim támadtak, amikor láttam, hogy – 5 perccel utánunk – a következő hajó is ugyanezt csinálja. Ha a sasokat pár percenként etetik, akkor inkább állatkerti állatokká válnak – annak ellenére, hogy a természetes élőhelyükön vannak.
Mindenesetre, amikor folytattuk a túrát, észrevettem valamit. A túrahajónkat köröző sasok mind viszonylag kicsik voltak, és vörösesbarna színűek. Most pedig a fák között két sokkal nagyobb példányt láttam ebből a fajból. Amikor ezt észrevettem, a vezetőnk rámutatott, hogy ezek fehérhasú tengeri sasok.
A fehérhasú tengeri sas magassága akár 85 cm is lehet, szárnyfesztávolsága pedig eléri a 220 cm-t. Ez a két példány csak a parttól figyelte a látványosságot, de nem vett részt benne. Csak a sokkal kisebb brahmini kányák csipkedték fel a falatokat, amelyeket a vezetőnk a vízbe dobott.
