Tizenhat évesen osztálykiránduláson jártam Rómában. El tudjátok hinni, hogy Olaszországban a Castel Sant’Angelo híd maradt meg leginkább az emlékezetemben – még a Colosseumnál is jobban?
A mai napig sem tudom pontosan megmagyarázni, miért. Talán azért, mert úgy tűnik, mintha a szobrok vigyáznának a városra, vagy azért, mert az erőd a híd végén úgy magasodik, mintha elmeséletlen történetek ígéretét hordozná magában.
Két évtizeddel később visszatértem – nem turistaként, hanem fotósként. És ezúttal azt akartam megörökíteni, milyen érzés volt az az emlék.
A tökéletes szimmetria nyomában
Március kegyes volt hozzám. A fák még csupaszok voltak, így tiszta kilátás nyílt a Tiberis mentén. Napokig körbejártam a Castel Sant’Angelo-t: át a hídon, alatta, és a folyó túloldaláról is, olyan kompozíciót keresve, amely egyensúlyt teremt az emlékek és a geometria között.
A hely, amelyet kiválasztottam, a Tiberis túlsó partja volt, közvetlenül a Ponte Sant’Angelo után. Ebből a szögből a híd tekintetünket egyenesen az erőd felé irányítja. Ívei visszatükröződnek a mozdulatlan folyó vizén, és szinte zenei hatást keltő fény-árnyék játékot alkotnak.
Ahogy a nap eltűnt, Róma aranyló utcai lámpái megvilágították a hidat. Vártam arra a közbenső pillanatra, amikor az ég mély kobaltkékre vált, de még mielőtt az éjszaka elnyelne minden apró részletet. Ez a kék óra varázsa: az a tökéletes pillanat a nappal és az éjszaka között, amikor a meleg tónusok találkoznak a hűvös kékekkel.
A Castel Sant’Angelo fényképezése a kék órában
Ehhez a felvételhez hosszú expozíciós időt akartam, ami simává teszi a víz felületét és kiemeli a tükröződéseket.
EXIF-beállítások: Sony ILCE-7RM5 | ISO 100 | f/16 | 30 másodperc | állványról.
F/16-os rekeszértéknél a lámpák fénye tökéletesen kiemelkedett, éteri szimmetriát kölcsönözve a jelenetnek. A 30 másodperces expozíciós idő lágyította a folyó mozgását, üvegszerű felületté alakítva azt, amely visszatükrözte az erőd fényét.
Fotós tipp:
Érkezzen 30 perccel naplemente előtt, hogy helyet foglalhasson.
Használjon távirányítós zárkioldót vagy 2 másodperces önkioldót a kép elmosódásának elkerülése érdekében.
Egy mikroszálas kendő segít abban, hogy a Tiberis partjai márciusban ködösödjenek.
Figyelj a tükröződésekre: a nyugodt víz a tükröd; ha hajók vagy fény zavarja a felületet, állítsd be kissé a magasságot.
Miért fontos ez a jelenet?
Számomra ez nem csupán egy újabb városi látkép volt. A Castel Sant’Angelo lefotózása egyfajta visszatérés volt ahhoz a tizenhat éves fiú csodálatához – ahhoz a pillanathoz, amikor először rájöttem, hogy az építészet a fényen keresztül is képes megszólalni.
Érdekes, hogy miután évekig a tökéletes expozíciót kerestük, néha valójában egy emléket próbálunk megörökíteni.
Fedezd fel tovább
Ha tetszett ez a római történet, akkor a következők is érdekelhetnek:
Minden egyes jelenet más-más tanulsággal szolgált számomra az időzítésről, a türelemről, és arról, hogy a fény hogyan varázsolja a legismerősebb helyeket is felejthetetlenné.
A római Tiberis folyó: eredete, története és szerepe Róma múltjában.
Olvass el egy másik blogbejegyzésemet a következő témáról:
- A történetem arról, hogyan fényképeztem le Veronát a Castel San Pietro-ból
