Aznap este nem terveztem, hogy lefotózzam Plovdiv városházáját.
Miután a plovdivi óratoronyból megörökítettem az aranyló naplementét és a város sziluettjének panorámáját, egy másik utcán indultam le a dombról – ez volt az a csendes, spontán döntés, ami az egész estét megváltoztathatja. A fényképezőgépemet már elraktam, a állványomat a hátizsákomra rögzítettem, és éppen a belváros varázsát élveztem, amikor befordultam egy sarkon, és megláttam: a plovdivi városházát, amely lágyan ragyogott a Stefan Stambolov tér csillogó szökőkútja mögött.
Anélkül, hogy eleinte tudtam volna az épület nevét, tudtam, hogy meg kell állnom. Ez nem csupán egy jól megvilágított kormányzati épület volt. Olyan volt, mint egy álom jelenete – ahol a szökőkút színei beleolvadnak az esti levegőbe, az épület díszes részletei pedig melegséget árasztanak. És ott volt még a zene is. A plovdivi római amfiteátrumból szállt lefelé – egy élő koncert visszhangzott a régi utcákon, és zenével kísérte a csendet. Egy pillanatig ott álltam, és csak hallgattam.
Aztán mindent újra kicsomagoltam.
Plovdiv városháza: lecke a folyékonyságról és a kontrasztról
Bár az előtérben látható szökőkút szimmetrikus, tudatosan úgy döntöttem, hogy nem helyezem középre. Ehelyett egyfajta egymás mellé helyezést szerettem volna elérni: a szökőkút íve finoman a városháza felé irányítja a tekintetet. Ez az ív a kép jobb alsó sarkában kezdődik, balra ível, majd visszatér az épület felé, így zárt kompozíciót alkotva, amely a néző figyelmét a két fókuszpont között körbe-körbe vezeti.
Ezt a képet a következő eszközzel készítették:
Száz
Huszonnégy milliméter
f/8
20 másodperces expozíció
Állvány és 2 másodperces önkioldó
A fényes részekre – mind a szökőkút legfényesebb sugárára, mind az épület kivilágított homlokzatára – állítottam be az expozíciót, hogy mindkettőn megmaradjanak a részletek. Mivel hosszú expozíciós időről volt szó, ha valaki belépett volna a képbe, csak akkor maradt volna látható, ha mozdulatlanul állt volna. Azon az estén nem kellett senkire várnom. De ha mégis, gyakran készítek két felvételt egy-két perces különbséggel, majd utómunkában egyesítem őket, hogy eltávolítsam a mozgó járókelőket.
Ha most kezded el felfedezni az éjszakai fotózást, ez a fajta jelenet remek gyakorlóterepnek bizonyul. Megtanulhatod, hogyan mozog a fény, hogyan viselkedik a víz hosszú záridő mellett, és hogyan kell célszerűen komponálni – még akkor is, ha úgy tűnik, hogy a témát középre kellene helyezni.
Egy kis történelem: Plovdiv városháza és a környékbeli tér
Ez a tekintélyes épület Plovdiv városháza, amely a Stefan Stambolov tér szívében található. Maga a tér is történelmi jelentőségű hely: egykor római fürdők álltak itt, később pedig az oszmán korszakból származó Aladzha-mecset, mielőtt a város köz- és kulturális központjává vált.
Ez nem csupán egy fontos közigazgatási épület, hanem a város egyik legszebb építménye is – különösen éjszaka, amikor homlokzata úgy ragyog, mintha egy színpad díszlete lenne.
Azon az estén a város legjobb helyéről néztem a látványt. Nem csupán azért, hogy gyönyörködjek benne, hanem hogy át is éljem. A szökőkutak csobogása. A felülről visszhangzó koncert. A csillagok nyugodt ragyogása, ahogy az ég kitisztult. Nem csupán a fotóról szólt – hanem magáról a pillanatról.
Szeretnél többet látni arról az estéről?
Ha tetszett ez a kép, akkor érdemes megnézned a következőket is:
Mindkettőt akkor készítettem, amikor épp a csillagok alatt álltam, a kezemben a fényképezőgéppel, közvetlenül azelőtt, hogy a szökőkút előtt találtam magam.
Miért fontos ez?
Ha ezt olvasod, és azon tűnődsz, hogy számítanak-e azok az éjszakai sétáid a fényképezőgéppel… hát igen, számítanak. Nincs szükséged tervre. Nincs szükséged a tökéletességre. Csak figyelned kell, jelen kell lenned, és tovább kell kattintgatnod. Még ha más még nem is látja – te látod. És pontosan itt kezdődik a művészet.
Ha kíváncsi vagy arra, hogyan készülnek az ilyen felvételeim, vagy egyszerűen csak szeretnél több rejtett zugot és aranyfényt látni a világ minden tájáról, nyugodtan iratkozz fel vagy kövess engem. Nem csupán a képeket osztom meg, hanem azoknak a rejtett kincseknek és alulértékelt európai városoknak a teljes történetét is, amelyekről a lencsém keresztül mesélek.
Szeretnéd megnézni azt a bájos kisvárost, ahol Plovdiv előtt jártunk? Olvasd el a „Bansko nyáron – drónos panoráma” című blogbejegyzésemet!
