Karácsonykor városi tájképeket készíteni egyszerre áldás és átok is. A jó oldala: rengeteg gyönyörű karácsonyi díszítéssel találkozhatunk, amelyek kedves és egyedi hangulatot kölcsönöznek a képeknek. A rossz oldala: a nagy városi terek gyakran megközelíthetetlenek az ideiglenes karácsonyi vásárok miatt. Mindkét helyzet fennállt a lipcsei Óvárosi Városháza környékén, amely egy rejtett kincs és egy alulértékelt európai város.
December 29-én a lipcsei karácsonyi vásár már bezárt. Körülöttem teherautók jártak, elszállítva a vásári standokat. De csak egy reggelem volt a belvárosban, így hogyan hozhatnám ki belőle a legjobbat?
Nos, ideje kreatívnak lenni. Szeretem a kihívásokat, és kizárt, hogy hazamenjek anélkül, hogy lefotóznám Lipcse egyik legjellegzetesebb épületét. Kétszer körbejártam, kompozíciókat keresve. Hogy megörökítsem a Régi Városháza egyedi építészetét a piac bezárásának nyüzsgése nélkül.
A „Markt” metróállomás előtt megtaláltam, amit kerestem. Elég alacsonyra és a megfelelő szögbe állítottam a fényképezőgépet. Vártam, amíg a teherautó elhalad. Vártam, amíg a gyalogos eltűnik. Kattintottam a kioldógombra. Vártam. Átkoztam a teherautót, ami belehajtott a képbe. Újra kattintottam a kioldógombra. Megvan! A fotóm a lipcsei óvárosi városházáról.
Egyébként észrevettem, hogy a metróállomás bejárata is nagyon szép volt. És az volt ráírva, hogy „Untergrundmesshalle”. Kiderült, hogy itt rendezték a világ első földalatti vásárát!








