Egy jó fotó nagyban függ a megfelelő tervezéstől. Meg kell találni a megfelelő helyszínt, ki kell választani a legjobb időpontot, és végül el is kell jutni oda. De néha hiába tervezünk, amennyit csak akarunk, a végén mégis minden „rosszul” sül el. Pont így éreztem magam azon az aranyló prágai reggelen, miközben a város panorámáját néztem.
Már az utazás előtt tudtam, hogy Prágában nem fogok sokat aludni. Túl sok gyönyörű látvány van, és túl kevés az idő, hogy mindet a megfelelő fényben megörökítsem. Nyáron az esti kék óra 23 óráig tart, míg a reggeli már 3 órakor kezdődik. Ezért nagyon örültem, amikor sikerült lefoglalnom egy AirBnB-n keresztül egy lakást, amely közvetlenül a vár lábánál található. Ez lehetővé tette számomra, hogy maximálisan kihasználjam az időt (nos, az alváson kívül).
Az ébresztőm 3:30-kor csörgött, mert napkelte előtt szerettem volna lefotózni az üres sikátorokat. Ez este egyszerűen lehetetlen. De amikor megérkeztem a Prágai Vár főbejáratához, meglepődtem, hogy zárva van. Valahogy azt hittem, hogy bármikor be lehet lépni a vár udvarára – hát, úgy tűnik, nem.
Aki járt már Prágában, és tudja, hol készült a prágai panorámakép, az tudja azt is, hogy a várban átmenni mindössze 10 percet vesz igénybe. A vár körül viszont… Nos, ezért elindultam futva lefelé a várhegyen, át a Malá Strana utcáin, majd a szőlőültetvényeknél újra fel a Prágai Várhoz. Kizárt, hogy kihagyjam ezt a pillanatot, amikor felkel a nap!
Amint megérkeztem a kiválasztott helyre, az első pillantás a Moldva folyó felett elterülő városra elég volt ahhoz, hogy tudjam: megérte a reggeli sprint. Az ég hatalmas narancssárgává változott, és Csehország szíve lassan felébredt. Amikor megfordultam, egy őr kedvesen biccentett nekem. És a vár kapui hirtelen kinyíltak.
