A 13. században megalapított firenzei dóm felépítése után még évtizedekig tartott a firenzei székesegyház építése, és Filippo Brunelleschi zseniális elméjére volt szükség ahhoz, hogy kitalálja, hogyan is kell pontosan megépíteni a kupolát, amely a 15. században az első volt a maga nemében. Napjainkban ez a kupola uralja Firenze látképét, és csodálatra készteti az embert, hogy ez az építmény hogyan tudott fennmaradni az idők során.
San Lorenzo-bazilika
A firenzei dóm, vagy hivatalos nevén a „Cattedrale di Santa Maria del Fiore” a legfőbb látványosság Firenzében, Olaszországban. A dóm, a keresztelőkápolnával és Giotto harangtornyával együtt, amelyek egymás közelében állnak, az UNESCO világörökség részét képezi. Toszkánába tett utazás nem lenne teljes a látogatás nélkül.
A katedrális építését 1294-ben hagyta jóvá a városi tanács, amikor a korábbi San Lorenzo-bazilika már nem tudta befogadni Firenze növekvő lakosságát. A terveket a Palazzo Vecchio és a Santa Croce-bazilika építészével, Arnolfo di Cambio-val készítette. A terv egy nyolcszögletű kupolát irányzott elő – ez az álom azonban csak 1418-ban vált valóra, amikor Filippo Brunelleschi nyerte el az építészeti pályázatot a tervezésre és a kivitelezésre.
Ma már megszokott látvány a katedrálisok kupolája a legtöbb ismert városban, de a 15. században szinte elképzelhetetlen volt egy ilyen építményt úgy megépíteni, hogy az ne veszélyeztesse az alatta imádkozó embereket. Egy ilyen méretű építmény megvalósítása szinte lehetetlennek tűnt, de Brunelleschi zsenialitásának köszönhetően sikerült megépítenie a világ addigi legnagyobb kupoláját. Az akkori időkben a szerkezetet kettős héjjal borították, amelyet erős oszlopok támasztottak alá, így a kupola ma is szilárdan áll.
