Fényképészként gyakran járom a különféle bíróságokat szerzői jogi ügyek miatt. Ezek közül az épületek közül néhány unalmas és hivatalos jellegű, míg egy kisebb részük – akár építészeti stílusuk, akár történelmük, vagy mindkettő miatt – bizonyos érzéseket kelt bennem. Vannak épületek, amelyek tiszteletet ébresztenek. Mások viszont nyugtalanságot keltenek. A wroclawi kerületi bírósági komplexumnak valahogy mindkettő sikerül, és évek óta szerettem volna ezt az egyedülálló feszültséget egy fényképen megörökíteni.
Egy impozáns építmény
Az épület építése 1845-ben kezdődött és 1852-ben fejeződött be. A berlini építész, Karl Ferdinand Busse tervei alapján készült bírósági komplexum lenyűgöző építmény. Ellentétben a brutalista, üzletszerű stílusú bíróságok többségével, a wroclawi bíróság megjelenésében erődszerű, a bejárat mindkét oldalán tornyokkal. Talán Busse-nak volt egy kissé szokatlan humorérzéke; a komplexum, amely magában foglalja a bíróságot és a börtönt, görög kereszt alaprajz szerint épült, ami számomra furcsa választásnak tűnt, tekintve a komplexum funkcióját. A komplexum két későbbi bővítése modernebb és a bírósági épületekre jellemzőbb megjelenésű, de ez nem csökkenti az eredeti szerkezet impozáns megjelenését.
Egy sötét történet
Az épület története éppoly baljóslatú, mint homlokzata. A második világháború idején egy ideig a nácik börtönként használták. Kivégzések helyszínéül is szolgált: a Harmadik Birodalom által halálra ítélt embereket ide szállították a guillotine elé. Legtöbbjük politikai fogoly volt, akiket a rezsim gonosz „Éjszaka és köd” hadművelete keretében hoztak ide a nácik által megszállt különböző országokból. Körülbelül ezer kivégzésre került sor a komplexumban, és – mint sok totalitárius rezsim esetében – az áldozatok „eltűntek”, sorsukról családjaik soha nem tudtak meg semmit. Később, a háború után, a kommunista tisztviselők a Lengyel Fegyveres Hadsereg tagjait és más ellenállók tagjait tartották fogva az épületben. Még egy napsütéses napon is nehéz nem érezni az épület sötét múltjának súlyát.
Számvetés a történelemmel
Talán az, hogy nem sikerült pontosan úgy megörökítenem a bíróságot, ahogy szerettem volna, inkább annak múltjához és a történelmét ismerve bennem felkúszó félelem apró szikráihoz kapcsolódott, mint bármilyen technikai problémához. Évek óta szerettem volna lefotózni, de soha nem sikerült igazán jól. Meg kellett tanulnom lassan közeledni hozzá, és nem elkerülni a viharos történelmét. Emlékeznem kellett arra, hogy más korban élek, és hogy a legtöbbünk, az emberiség túlnyomó többsége tiszteli az igazságosságot és megveti a hatalom visszaéléseit. Egy ragyogó, napsütéses napon álltam az épület előtt, és úgy komponáltam a képet, hogy a tekintélyes, kísérteties homlokzat pontosan a középpontban legyen. Ha ez a hely egykor brutális múltat is jelképez, akkor egy igazságos rendszer szent szükségességét is szimbolizálja. Mindenkinek ajánlom, hogy látogassa meg Wroclawot, ezt a rejtett kincset és alulértékelt európai várost.











