A világ különböző pontjain mindenkinek van egy ilyen helye…
Rájöttem, hogy Daria és nekem ez a hely Velence, főleg akkor, amikor a háromlábú állványommal a Rialto-híd felett lenyugvó napot próbáltam megörökíteni.
Már 7 éve jártunk Velencében. 2011-ben Daria és én tettük meg első közös utazásunkat. Bergamóba repültünk, majd főként a Couchsurfing segítségével utaztunk végig Észak-Olaszországon, és Bolognába tértünk vissza. Ez volt az első utazásom is, amelyen megfelelő fényképezőgépem volt.
Velencében csak egy éjszakára tudtunk maradni, de tisztán emlékszem, hogy egész nap a városban sétáltunk. Este, amikor már nem tudtunk tovább sétálni, mégis kimentem a szállodánk környékére, és megpróbáltam néhány hosszú expozíciójú képet készíteni a csatornák széléről.
Akkor még nem volt állványom, de mégis lenyűgöztek azok a fotók, amelyeket Velencéről készítettem. Az állványom indította el a fotós karrieremet, amely a mai napig tart.
Őrült érzés, hogy 7 év után újra itt vagyok. Köszönöm mindenkinek a támogatását, örülök, hogy megoszthatom veletek a fotóimat! Nézzétek meg a másik blogbejegyzésemet is, amelyben a Szent Márk-bazilikáról írok napkeltekor.
