Tudod, amikor a bulgáriai utazásomat terveztem, valami érdekesre bukkantam. Valamire, ami gyerekkori emlékeket idézett fel bennem. Kitalálod, mi volt az?
Vonatok.
A vasútvonalak rendkívül fontos szerepet játszanak Bulgáriában! Az országot szinte teljes egészében a hegyek alakítják – bárhová is utazzunk, csúcsokkal, völgyekkel és kanyargós hágókkal találkozunk. Ez évszázadokig megnehezítette Bulgária megközelítését.
Nos, ez egyszerre áldás és átok is. A jó hír az, hogy ez az elszigeteltség hozzájárult az ország kultúrájának megőrzéséhez – a távoli falvakban, kolostorokban és olyan völgyekben, mint a Rodope-hegységéi. Az Oszmán Birodalom évszázadokon át uralkodott ezeken a vidékeken, mégis a hegyvidékek nagy részben megőrizték eredeti jellegüket.
Így amikor olvastam a Bansko és Plovdiv között, a Rodope-hegységbe vájt keskeny nyomtávú vasútról, tudtam, hogy ezt az útvonalat kell választanunk.
Egy kitérőt is megérő út
Az út nem volt könnyű. Egész úton keskeny, kanyargós utak. A türelmetlen sofőrök egymásra torlódtak mögöttem, mert nem akartam megelőzni az előttem haladó teherautót – mivel egyáltalán semmit sem láttam.
És akkor megláttam ezt az állomást.
Az út mellett éppen elég hely volt ahhoz, hogy lehúzódjak, kiszálljak és körülnézzek. Lenyűgöző volt: az állomás nyilvánvalóan még mindig karbantartott volt, és érvényes menetrendje is volt – de olyan eldugottnak tűnt, hogy szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy még használatban legyen.
Elindítottam a drónt, és körülöttem semmi sem volt. Se falu, se ház, semmi.
Akkor és ott eszembe jutott: ez valószínűleg a legeldugottabb hely Európában – miközben mégis kapcsolatban marad az ember a világgal.
Fényképezési tippek a Rodope-hegységhez
Ezt a felvételt egy Sony ILCE-7RM5 géppel készítettem, f/8-as rekesszel, 1/250 másodperces záridővel és ISO 100-as érzékenységgel.
A déli nap égetően sütött, de ezt a saját javamra fordítottam. A hegyek felett lebegő lágy köd nosztalgikus fényt árasztott – tökéletesen alkalmas volt arra, hogy visszaadja azt a csendes, „időben elveszett” érzést. Az állomás előtti fa segített kiegyensúlyozni a kompozíciót, és a tekintetet a sziklák közé eltűnő vasútvonal íve felé irányította.
Fotós tipp: A Rodope-hegységhez
hasonló hegyvidéki terepen a déli napfény kegyetlen lehet. Ha azonban kihasználod a kontrasztot – és a terep árnyékainak segítségével formálod a képkivágást –, akkor is mélységet és hangulatot árasztó történetet tudsz mesélni.
Híd az időn át
Ahogy ott álltam, sziklák és csend által körülvéve, eszembe jutottak mindazok az emberek, akik az évek során biztosan átkeltek ezen a kis állomáson. Parasztok, kereskedők, és talán még új életet kereső álmodozók is. A Rodope-i keskeny nyomtávú vasút több, mint egyszerű vasútvonal. Ez egy életvonal, amely távoli falvakat köt össze, kanyonokon kanyarog át, és életben tart egy olyan kultúrát, amely nem volt hajlandó eltűnni.Ha valaha Bulgáriában utazik, válassza a lassabb útvonalat. A vonatok ugyan régiek, de a történetek, amelyeket hordoznak, időtállóak.
Tudjon meg többet a Rodope-i keskeny nyomtávú vasútról
A vasút lenyűgöző történetéről és jelenlegi útvonaláról bővebben a Rodopei keskeny nyomtávú vasút oldalon olvashatsz. Ha pedig vasútrajongó vagy, nézd meg a többi blogbejegyzésemet is, például a „Vasúti sínek és a Friedrichstraße pályaudvar | Berlin, Németország” vagy a „Plovdiv óratornya naplementekor | Bulgária” címűt.
