Ahogy elhagytam ezt a szent helyet, már alig vártam, hogy drónommal megörökítsem a Rila-kolostor panorámáját. Hihetetlen volt látni, milyen eldugott helyen fekszik ez a hely a Rila-hegység közepén. Ahogy ez a csodálatos épület ott állt magányosan, magas hegycsúcsokkal körülvéve.
Az út, amelyen haladtunk, a hegyek között kanyargott, épp egy hangulatos kisváros mellett. Ahogy egyre messzebb jutottunk, a világ eltűnt körülöttünk: nem voltak üzletek, sem házak, csak a természet.
A Rilai kolostort a 10. század első felében alapította a bolgárok mennyei védőszentje, Rilai Szent János. Megható elgondolkodni azon, hogyan is kezdődött ez a menedékhely: egy barlangban magányra vágyó szerzetes, és az ő öröksége, amelyből hatalmas lelki és kulturális erődítmény lett. Az a hely, ahol Rilai Szent János egykor magányos imádkozásra járt, ma virágzó szerzetesi közösségnek ad otthont, így őrizve a több évszázados hagyományt.
Bár a 10. és 14. század közötti időszakban Szent János ereklyéinek sorsáról részletes feljegyzések állnak rendelkezésre, magáról a Rilai kolostorról viszont alig maradtak fenn írásos emlékek. Ennek ellenére senki sem sétálhat végig a folyosóin anélkül, hogy ne érezné a történelem súlyát.
A Rila-kolostor időtlen szépsége
A drónfelvételeken látható panoráma egy építészeti csodát tárult elénk. Egy erődszerű építmény, amelyet a szerzetesek lakóhelyéül szolgáló kolostorok vesznek körül. A színes tetők és a kőfalak gyönyörű kontrasztot alkottak a buja zöld hegyekkel és a felettük kiterülő kék éggel.
Az oszmán uralom idején (15–19. század) a Rilai kolostor a szellemi és kulturális élet menedékévé vált. Bulgária felszabadulása után a kolostor szellemi virágzása tovább folytatódott. Rilai Szent János ereklyéi mindmáig csodák forrását jelentik azok számára, akik hittel fordulnak hozzájuk.
Végre megértettem, miért is olyan nagy jelentőséggel bír ez a hely a bolgár történelemben. Nem csupán a szépségéről vagy a lélegzetelállító panorámájáról van szó. Ha megnézzük a drónommal készített képet a Rila-kolostor panorámájáról, láthatjuk, hogy ez a szentély nem csupán kőből épült. A hitre, a magányra és a világon túli dolgok iránti vágyra épült.
Ha érdekel a bolgár építészet, akkor feltétlenül nézd meg a másik blogbejegyzésemet is a veliko-tarnovói Tsarevets-erődítményről és a középkori kapuról.
Olvassátok el a legújabb blogbejegyzésemet a Shipka-emléktemplom drónfelvételeiről, és ha szeretnétek felfedezni egy különleges, távoli szépséget a hegyek közepén, akkor nézzétek meg a „A távoli Rodope-hegység vasútállomása” című blogbejegyzést.











