Ez a lisszaboni MAAT Múzeumról készült fotó a „Napi sétám Lisszabonban” című háromrészes sorozat első része.
Ezzel a sorozattal az iPhone-om kamerájának lehetőségeit szerettem volna kipróbálni. Néha a legjobb kamera az, ami éppen nálad van. Ezzel a fotóval azt is mondhatom: a következő kamera az, amit a biztonsági őrök eltűrnek.
Amikor korábban készítettem néhány fotót a MAAT Múzeumban, a biztonsági őrök megnehezítették a dolgomat. Itt nem lehetett állványt használni, ott nem lehetett fotózni. Szerencsére nagyon jól ismertem a panoráma szabadságára vonatkozó szabályokat, így pontosan tudtam, melyik felvételeket készíthetem el biztosan.
Most, csupán az iPhone-ommal felfegyverkezve, meg akartam nézni, mire vagyok képes.
Már egy ideje pontosan ez a felvétel járt a fejemben. Legutóbb itt állítottam fel az állványomat, de nem sikerült elkészítenem a képet, mielőtt a biztonsági őr udvariasan megkért, hogy menjek el. Most, hogy csak a telefont használtam, észrevettem, hogy a biztonsági őr ismét felém tart. Rám nézett, a telefonra nézett… majd megfordult.
Hát nem hihetetlen? Úgy értem, manapság a telefonkamerák olyan erősek. Miért csinálnak az emberek ekkora felhajtást, ha DSLR-t használsz, de bárki készíthet fotókat mobiltelefonnal? Pontosan ugyanezt tapasztaltam Dubaiban is.
De jó, nem fogok többet panaszkodni. Ha csak a telefonommal tudom elkészíteni a képet, amit elképzeltem, akkor legyen a telefon. Végül is örülök, hogy végre sikerült megörökítenem a látomásomat.
