Hosszú és sötét tél volt idén Berlinben. Emlékszem, hogy a rádióban bejelentették: ez volt a legkevesebb napsütéses órával rendelkező tél az időjárás-nyilvántartás kezdete óta. Amikor január végén végre előbújt a nap, kitalálhatjátok, mi történt. Fogtam a fényképezőgépemet, az állványomat, és egyszerűen kimentem. És mivel szerencsémre a víz közelében lakom: elindultam a Tegel-tóhoz.
Mit is mondhatnék, a látvány tökéletes volt. A víz még kissé befagyott volt, pár felhő lebegett az égen, és gyönyörű vörös-narancssárga naplemente volt. Úgy tűnt, mintha minden fotósnak ugyanaz jutott volna eszébe. Még soha nem láttam ennyi fotóst a tó körül, de gondolom, mindenki csak arra várt, hogy újra fényképezhessen a napfényben. Berlinben nem mindig van naplemente, de ha van, általában megéri.
A ágyú egyébként a londoni Greenwich kerület ajándéka. Reinickendorf, a berlini kerület, amelyben a tó található, testvérvárosi kapcsolatban áll Greenwich-szel. Ezért az egész sétányt „Greenwich-Promenade”-nak hívják.








