A Puerta de Alcalá valószínűleg az első műalkotás, amelybe belebotlunk, ha tömegközlekedéssel utazunk a madridi repülőtérről a belvárosba. Nekünk is így történt a látogatásunk során: a madridi utazásunk első napján, a szállodába vezető úton vettük észre ezt a kaput. A Puerta de Alcalá Berlin Brandenburgi kapujára emlékeztetett minket, és az épület szimmetriája azonnal magára vonta a figyelmünket – igazi álomcélpont egy városi fotós számára!
Egy városi fotós
A kapuk a Calle de Alcalá utcán álltak, amely a spanyol főváros egyik legrégebbi utcája.
A Canãda Real mellett húzódó Calle de Alcalá egykor állatállományok útvonala volt. Ma az autók és más modern közlekedési eszközök szinte teljesen figyelmen kívül hagyva azt a jelentős helyszínt, amely mellett elhaladnak, száguldoznak a Puerta de la Alcalá körül – ahol egykor juhok és más állatcsordák vonultak át.
A modern városi környezetben a kapu gyönyörűen mutatkozott, mintha a rajta elhelyezett díszszobrok a tetején táncolnának. A kapuk 1774-es építésekor Madrid egy viszonylag jellegtelen város volt, így csak elképzelni tudjuk, mennyivel lenyűgözőbbnek tűnhetett akkoriban, amikor megtervezték. Az olasz építészek a királyi tiszteletre méltó módon gondoskodtak arról, hogy az építmény kiemelkedjen a szegénység és a szerénység városából, és büszkeséget keltsen a helyiekben.
