Az Ellis Island-i Bevándorlási Múzeum nyilvántartóterme az a hely, ahol egykor milliók kezdték meg amerikai életüket, és egyben az is, amire a legtöbb látogató még hosszú idővel a sziget elhagyása után is emlékszik.
Úgy gondolom, hogy az Ellis Island-i Bevándorlási Múzeum az egyik legmegdöbbentőbb múzeumi élmény volt, amit valaha is átéltem a világon. Úgy tervezték, hogy a látogatók végigjárhassák ugyanazt a folyamatot, amelyen a bevándorlóknak akkoriban át kellett esniük, és a légkör valahogy még mindig hordozza a múlt súlyát.
Naponta ezerféle érzelem
Az Ellis Island-i Bevándorlási Múzeumba tett látogatások többsége kompúttal kezdődik. A főépületbe belépve a látogatók áthaladnak a poggyásztermen, majd belépnek magába a nyilvántartóterembe, ahol az eredeti fa padok, a vizsgálóállványok és a vaskorlátok még mindig a helyükön vannak. Sok látogató egyetért abban, hogy a nyilvántartóterem a múzeum legmeghatóbb állomása.
1892 és 1954 között több mint tizenkét millió ember haladt át e terem mennyezete alatt, így az Ellis-sziget a történelem legforgalmasabb bejárata lett az Egyesült Államokba. A nyilvántartóterem a csúcsidőszakokban naponta akár 5000 bevándorlót is képes volt feldolgozni.
Itt valóban érezhető, hogy az emberek mennyire reménykedtek és féltek egyaránt a folyamat során, hiszen bármelyik pillanatban megállíthatták, kikérdezhették vagy visszafordíthatták őket. Sokuk számára, akiknek sikerült átjutniuk, ez a terem jelentette a határt a bizonytalan európai múlt és az amerikai új kezdet között.
A Guastavino-csempés mennyezet
Ha felnézünk a Registry Roomban, azonnal szembetűnik a terem legszembetűnőbb jellemzője: a hatalmas, boltíves mennyezet, amely Guastavino-csempékből készült. A csempézést Rafael Guastavino és fia – akik maguk is spanyol bevándorlók voltak – készítették egy szabadalmaztatott rendszer segítségével, amelyben a terrakotta csempék egymásba illeszkednek, így nincs szükség belső acélvázzal történő megerősítésre.
Ugyanez a technika máshol is megjelenik New Yorkban, többek között a Grand Central Terminálon, de a Nyilvántartási Terem feletti változat továbbra is az egyik leggyakrabban fotózott példa a városban.
Fotózási ötletek az Ellis Island-i Bevándorlási Múzeumban
Ezt a fotót ebből a pozícióból készítettem, mert ez a terem, éppen ebből a szögből nézve, az első látvány, ami az Ellis Island-i Nyilvántartóterembe érkező bevándorlók elé tárul. Szerettem volna megörökíteni ezt a pillanatot, és magamba szívni azt az élményt, ahogy az amerikai zászlók egy ilyen gyönyörű teremben lobognak.
A harmadik emeleti erkélyről azonban szélesebb kilátás nyílik lefelé a Registry Roomba, ami hasznos ahhoz, hogy egyetlen pillantással átfogjuk a terem teljes méretét, beleértve a Guastavino-csempe további részleteit is.
Érdekesnek találtam azt is, ahogyan a napfény átszűrődik az ajtókon és ablakokon, és érdekes mintákat és tükröződéseket hoz létre a Nagyterem belsejében, különösen, ha valaki az építészeti fotózás vagy az absztrakt részletek iránt érdeklődik.
Végül pedig maga Ellis Island is kiváló helyszín a manhattani látkép és a Szabadság-szobor távolabbi fotózásához, úgyhogy ne hagyja ki ezt a lehetőséget, amíg ott van!











