A berlini Alexanderplatzon álló Világóra számomra az egykori NDK egyik legszebb emlékműve. Szimbolizálja, milyen közel vannak egymáshoz a világ különböző pontjai. Ha pedig elég hosszú expozíciós idővel fényképezünk, az az érzésünk támad, mintha egy kicsit utazhatnánk az időben és a térben.
A Világórát 1969-ben állították fel, és azóta klasszikus találkozási ponttá vált. A barátaimmal gyakran „a Világóránál találkoztunk”, mielőtt elmentünk inni. Végül is logikus. Nehéz nem észrevenni, és egy nagy, nyílt téren áll, így még ha Berlin összes fiatalja ott is találkozik, akkor is meg fogjátok találni egymást.
Innen remek kilátás nyílik a TV-toronyra is, de én inkább a másik irányba fotóztam. Imádtam a elhaladó villamos dinamikáját és azt a párt, akik nyilvánvalóan szintén a Világórát választották találkozási pontnak.