A berlini napok most már rövidebbek és hidegebbek, és nem tudok nem a közeledő télre gondolni. Emlékeztetem magam, hogy ez az évszak tökéletes arra, hogy felfedezzük Európa északi fővárosait, ahol a tél nem csupán a szürke utcaképet jelenti. Ezt a fotót egy fehér télen, alkonyatkor készítettem Vilniusban. Amikor a hőmérséklet -27 fokig süllyedt, a távolban még a Vilnia-folyó befagyott vize repedését is hallani lehetett.
Bárcsak hazavihetné
A Szent Anna-templom arról híres, hogy Litvániában a flamboyáns és téglagótikus építészeti stílus egyik legszebb példája. Lenyűgöző volt, hogy a templom külseje szinte változatlan maradt a 15. század óta, amikor is épült. A Szent Anna-templomnak köszönhetően Vilnius óvárosa felkerülhet az UNESCO világörökségi listájára.
Egy híres legenda szerint a fiatal Napóleon, miután meglátta a vilniusi Szent Anna-templomot, azt mondta, bárcsak hazavihetné magával Párizsba, méghozzá a tenyerén. Hát nem gyönyörű metafora ez? A mai korban azonban csak annyit mondhatok, hogy örülök, hogy hazavihetem magammal a Szent Anna-templomról szóló emlékét.








