Burano egy kis halászsziget a Velencei-lagúnában, amely élénk színű házairól és csatornáiról híres.
Amikor másodszor jártunk Velencében, nagyon szerettem volna elmenni Buranóba. A feleségem imádja a színeket, így – ahogy el lehet képzelni – nagyon szerettem volna elvinni őt Buranóba, és együtt felfedezni vele a szigetet.
Így hát úgy döntöttünk, hogy komppal átmegyünk, ott töltjük az egész napot napnyugtáig, majd egy későbbi járattal térünk vissza Velencébe. Meglepő módon sok egynapos turista még előttünk távozott, így sikerült néhány fotót készítenünk anélkül, hogy emberek kerültek volna a képbe, és nyugodtan sétálgathattunk egyedül.
Amit Burano kínál, amit Velence nem
Velence szépségét szinte lehetetlen túlbecsülni, és nem is akarom az ellenkezőjét állítani. De míg Velence méreteivel és pompájával nyűgöz le, addig Burano meghittséget és színeket kínál. Az egész szigetet kevesebb mint egy óra alatt be lehet járni, és a zsúfolt terek helyett keskeny csatornák, gyaloghidak és az ablakok között kifeszített mosószárak várnak ránk.
Az igazi élmény egyszerűen az, hogy végigsétálunk a csendesebb mellékutcákon, befordulunk egy sarkon, és rábukkanunk egy narancssárgával szegélyezett csatornára, majd egy kékre, végül egy élénkzöldre. A buranói színekkel kapcsolatos elméletekről bővebben írtam ebben a másik bejegyzésben.
Burano a Velencéből induló egynapos kirándulások rendszeres állomása, de mivel a sziget olyan kicsi, a forgalom néhány pontra koncentrálódik, és nem terjed szét mindenfelé, ahogyan Velencében. Azok számára, akik Velencét gyönyörűnek, de kimerítőnek találják, Burano a közelebbi és nyugodtabb alternatíva. Ugyanaz a velencei lagúna varázsa, de olyan méretben, amelyet könnyebb befogadni.
Egy fotós tanácsai Burano-hoz
Burano legfotogénebb vonása a színek és a kontraszt (amelyek egyébként a görögországi Symi színes építészetére emlékeztettek). A Piazza Galuppi közelében elhagyhatjuk a fő turisztikai útvonalat, és a csendesebb csatornák felé sétálhatunk, ahol a vízben tükröződő színek megkétszerezik minden színt, és érdekes hatást keltenek.
A naplemente is hozzátesz egy plusz dimenziót, mivel a fény ferde szögben suhan át a homlokzatokon, elmélyítve minden árnyalatot, és hosszú árnyékokat vetve a keskeny utcákra, ahogyan ezen a fotón is látható.
A „Tre Ponti”, vagyis a Három híd a legnépszerűbb fotózási helyszín, ami azt jelenti, hogy napközben általában nagy a tömeg. Ha azonban sikerül odaérned még azelőtt vagy azután, hogy az utcák megtelnek az egynapos kirándulók tömegével, emlékezetes felvételt készíthetsz.
Végül ne felejtsd el letenni a fényképezőgépet, és élvezd az élményt! Fedezd fel a csipkekészítés évszázados hagyományait a Csipkemúzeumban, élvezz egy hosszú, tengeri ételekből álló ebédet a vízparton, és gyönyörködj a velencei lagúna életmód apró örömeiben!
Ha valaha Velencébe utazol, mindenképpen ajánlom, hogy látogass el Buranóba. Később megköszönheted!
