Ha egyszer meglátod a Kotor-öbölről készült fényképet, amely a hegyekben lévő ősi romokról készült, nem tudod megállni, hogy ne álmodj arról, hogy ellátogatsz erre a helyre. A montenegrói Kotor már legalább két éve fotós álma volt Nicónak, de mindig olyan hosszú útnak tűnt Berlinből, mivel nem volt jó repülőjárat.
Egészen addig a pillanatig, amíg úgy nem döntöttünk, hogy a szilvesztert Podgoricában töltjük, amely mindössze 65 kilométerre van Kotortól – nem hagyhattuk ki a lehetőséget.
2017 első napján elhagytuk Podgoricát, és Kotor felé vettük az irányt. Tekintettel arra, hogy január1-jén kevesebb busz jár Kotorba, taxival mentünk.
Ez nagyon jó ötletnek bizonyult, mivel az időjárás tökéletes volt, és körülbelül 2 órán keresztül volt időnk megcsodálni a tájat a sötétzöld völgyekkel és fekete hegyekkel (innen ered a “Montenegró” elnevezés).
Csak néhány pelyhes felhő feküdt a tetején, és úgy tűnt, hogy fáradtnak tűnnek a tegnap esti ünneplés után. Néhányszor megemelkedett a szívverésünk, amikor a sofőr 180 fokos fordulatot vett, és ha csak egy pillanatra is, de láthattuk a szakadékot és a türkizkék tengert.
Dél-Európa fjordjai
Amikor elértük Kotort, a vérnyomásunk még jobban felment az izgalomtól. A partról nem lehetett látni az Adriai-tengert. Montenegrónak ezen a részén a tenger mélyen benyúlik a szárazföldbe és a hegyekbe, létrehozva a ria-t – egy elsüllyedt folyó kanyont, amely úgy néz ki, mint egy fjord – a Boka Kotorska az e régióban honos nyelven.
A víz türkizkék volt, ami kontrasztban állt a kiugró sziklákkal – Orjen és Lovćen, amelyek ebből a perspektívából úgy tűnt, mintha lezárnák az öblöt. Mögöttünk a város fehér épületei ellentétben álltak a sötét hegyekkel, amelyek a kis fakó épületek fölé magasodtak.
A lenyugvó nap meleg fényében láthattuk Kotor ősi erődjét, amely ilyenkor olyan békés és üres.
Macskák városa
A csomagjainkat kipakolva hagytuk az Airbnb apartmanunkban, felkaptuk a fényképezőgépet, néhány szelet pizzát, és elindultunk fotózni, mielőtt eljön az éjszaka. Ez egy jó kezdet volt az új évhez! Pár óra séta után rájöttünk, hogy Kotorban éjszaka is elég nagy a nyüzsgés.
A város teljes talaját fehér macskakövek borították, amelyek az esti levegőben nedvesedve úgy tükrözték vissza a fényeket, hogy az egész város olyan volt, mintha márványból készült volna. A szuvenírboltokban láttunk képeslapokat “kotori macskákkal”. Eleinte azt hittük, hogy ez a kövek miatt van (a lengyel macskaköveket” macskaköveknek” hívják), de aztán amikor lenéztünk, rengeteg macskát láttunk mindenféle formában, méretben és színben, akik hangos nyávogással szaladgáltak az utcákon. Igazi macskaváros volt!
Kotor óvárosa és a velencei erőd az UNESCO Világörökség részei közé tartozik
Kotor az UNESCO Világörökség része – ahogy Kotor óvárosa és a Szent János-hegyen található velencei erőd is. Maga az óváros kicsi (a Wikipedia szerint 961 lakos), de az ember állandóan eltévedhet. Egy dologban azonban biztosak lehetünk: ha egyszer azt hisszük, hogy eltévedtünk, végül mindig visszatérünk a Szent Tryphon-székesegyház – a római katolikus püspökség székhelye – terére.
A székesegyház 1166-ban épült, és Kotor egyik legdíszesebb középkori épülete. Szinte a város közepén áll, és lenyűgöző, ahogy fehér falai kontrasztban állnak a fölöttük elterülő hegyekkel. A katedrálison kívül Nico megkedvelte a Kotori Tengeri Kapu és a Folyami Kapu építészetét – a város 9. századból származó erődítményének részei. Annyira tetszett neki, hogy még napfelkelte előtt felkelt, hogy megörökítse őket a “kék órában”, amikor a város még alszik.
Látogatás Kotorban télen
A tél megfelelő időszak Kotor meglátogatására, mivel nem jönnek túl sokan a cirkálóhajókkal. Élvezhettük a várost anélkül, hogy a tömegben szorongtunk volna. Nico számára ez egy jó alkalom volt arra is, hogy ember nélküli fotókat készítsen. Amint azonban úgy döntöttünk, hogy felmászunk a város fölé magasodó velencei erődítményre, rájöttünk, hogy nem mi vagyunk az egyetlen külföldiek, és úgy tűnt, hogy mindenki csak azért jön Kotorba, hogy kihagyja a várost, és az erődöt nézze meg.
Velencei erőd a Szent János dombon
Szinte az egész napot a Szent János-hegyen töltöttük, ahol az erőd található. Föl-le sétáltunk, próbáltuk megtalálni a tökéletes kompozíciót a fotókhoz, végig kifulladva, elámulva a város látványától, a lábunknál elterülő vörös háztetőkkel, az öböl türkizkék vizével és a veszélyesnek tűnő sötét hegyekkel a magasban.
A Szent János-hegyen található Kotori erőd egyesíti az illír, a bizánci és a velencei építészeti stílusokat. Az erődöt I. Justinianus császár építtette a6. században. Az építkezés azonban a velencei időkben fejeződött be, amikor a város a velencei uralom alá került. Napjainkban az erőd romjai az egyetlen maradványai a dicsőségének, de még mindig lélegzetelállítóak, és nem csak azért, mert több száz meredek lépcsőt kell megmásznod, hogy teljes egészében láthasd. Az is egy adag adrenalin volt, hogy egyszerűen felmásztunk oda, hiszen a lépcsők nem mindenhol vannak jól helyreállítva, és néha a kilátás közvetlenül a lábunk alatt volt.
Kotor erődítmények kalandja a helyreállítási munkálatok megkezdése előtt
A kotori erődítményeket földrengések súlyosan megrongálták, a legutóbbi 1969-ben történt. Ugyanebben az évben felkerültek az UNESCO veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára. Bár a helyreállításra 2003-ban került sor, a restaurálás nagyrészt a városban történt. A felső vár még mindig magán viseli az idő, az erózió és a földrengések nyomait – ha már ott vagy, vigyázz, hova lépsz! Ezekben a romokban azonban egyfajta melankolikus szépséget találtunk. Így végül is nagyon örültünk, hogy ilyen vadnak láthattuk, mielőtt a restaurálás megváltoztatja a kinézetét.
Le lehet írni Kotor történetét, lehet írni arról, hogyan néz ki, de a szavak néha nem elégségesek. Végül, miután meglátta a Nico fényképezőgépén készült fotókat, Daria lemondott arról, hogy olyat írjon, ami megfelel a filmen rögzített látványnak. A víz, a sötét hegyek és a városi épületek színeinek kontrasztja egyedülálló volt. Bár Kotor nem volt egy könnyen megközelíthető hely számunkra, nem bántuk meg az erőfeszítést, hogy eljutottunk oda, és megnéztük ezt a kontrasztos várost.
