Nincs még egy olyan hely, ahol érzéki barokk formák és neoklasszicista szabályok logikája keveredne. Ez a szenvedélyes bécsi tánc évszázadok óta tart, és ma is láthatod mindezt.
A szépség keveredik a logikával, a hit találkozik a felszabadulással, és mindez a mindennapi békés élet kényelmében történik egy elővárosi helyen. Szeretném azt mondani, hogy Bécs a kontrasztok városa, de nem az. Az ellenfelek csak átfedik egymást – a nemek közötti egyenlőség elleni tüntetések egy utcányira vannak a melegfelvonulástól, és ez a helyiek számára hétköznapinak tűnik.
A bécsi utazás
A bécsi utat meglehetősen spontán módon terveztük meg. Nico tervei között szerepel, hogy az Európai Unió összes fővárosát lefotózza, és miután idén meglátogattuk a déli városokat – Athén, Madrid, Nicosia -, úgy döntöttünk, hogy megnézünk néhány szomszédos országot, és Bécsre esett a választásunk. Daria tizenhat éves kora óta arról álmodik, hogy visszatér oda (egy iskolai kiránduláson látta rövidesen ezt a helyet), Nico pedig hároméves volt, amikor utoljára járt ott (nem emlékszik semmire).
Egy kis Airbnb-s lakást béreltünk a belváros közelében, a negyedik kerületben, a “Wieden” nevű negyedben – Dariának tetszett, hogy ez a Bécs lengyel neve is. Ennek a fekvésnek köszönhetően szinte mindenhová negyedórás sétával eljutottunk. Úgy tűnt, hogy a területet főleg osztrákok lakják. Mindkettőnk számára meglepő volt megtudni, hogy 600 ezer lakosnak van államilag társfinanszírozott lakása (a városban összesen 1,6 millió lakos él). Ez a társadalom majdnem egyharmada – le a kalappal a városvezetés előtt! Így hát meghitt, fából készült, egyszobás lakásban maradtunk, és megpróbáltuk elképzelni, hogy ilyen helyiek vagyunk.
Hogy megismerjük a helyet, az első napon csak sétálgattunk Bécs utcáin, próbáltuk fotókon megörökíteni a városi életet, érezni, átélni egy kicsit, mielőtt rohantunk volna, hogy megörökítsük a tökéletes épületet a tökéletes fényben. Az első benyomások: ez a jólét városa. Ez egy olyan hely is, ahol pihenhet. A legtöbb üzlet hat órakor bezár, és felejtsd el a vasárnapi bevásárlást vagy a kedvenc éttermed nyitva tartását – ez a pihenés ideje mindenki számára. Bécsben az értelem és az élvezet találkozik – a kettő között egyensúly van. Dolgozol, aztán élvezed az életet a tágas parkokban, kávézókban, köztereken, ahol leülsz és hideg fehérbort iszol a barátaiddal. A gazdaság pedig remekül működik.
Egy kicsit Bécs hátteréről
Egy barátunk egyszer megemlítette, hogy Bécs az antik időkre emlékezteti őt, de olyan értelemben, hogy azok az idők most is ott zajlanak. Romok ugyan nincsenek, de a modern városban mégis az ókori Róma érzését érezheti. Van benne valami…
Bécs a Római Birodalom egyik tábora volt fennállásának kezdetén. A 11. században fontos kereskedelmi helyszín volt. Végül a Habsburg-dinasztia idején Európa legnagyobb városa és az Osztrák Birodalom, majd Ausztria-Magyarország fővárosa lett.
A 16. és 17. században Bécs sokat szenvedett az oszmán törökök támadásaitól. A város azonban túlélte, és erődítményei erősebbek lettek, mint valaha. A második ostrom során a török sereget egy lengyel király – Jan Sobieski – legyőzte, ami az Oszmán Birodalom európai hatalmának elvesztését eredményezte.
Néha a pusztítás lehetőséget ad arra, hogy valami újat hozzunk létre. A törökökkel vívott háború után számos épületet a 17. században uralkodó barokk stílusban építettek át. Ez adta meg a város saját karakterét, amelyet telt formák és gazdag színek jellemeztek. Ezekből az időkből származnak a Belvedere vagy a Schönbrunn kastélyok a sétákhoz tervezett nagy kertjeikkel, ahol minden részlet számít – legyenek azok virágok, ösvények, borotvált fák vagy szökőkutak.
Néhány estét azokban a kertekben töltöttünk. Csak egyszerűen sétálgatni, Gruner Veltliner borokat (Ausztria jellegzetes szőlőfajtája) inni, figyelni a barokk együttesek mögött lenyugvó napot és az élénk várost a háttérben. És nem csak mi voltunk ott – az emberek kiterítették a takaróikat, leültek a fűre, és beszélgettek, nevettek, játszottak. Akik kevésbé voltak lusták, futottak, tornáztak vagy egyszerűen csak túráztak a Paloták dombokon fekvő részeire.
A bécsi stílus
A 17. és 18. században az irodalomban, a zenében, a színházban, az operában, a festészetben, a szobrászatban és az építészetben két művészeti stílus dominált: a már említett barokk és a neoklasszicizmus. Mondhatnánk, hogy ez a két stílus ellentétes, Bécsben azonban harmóniában élnek egymás mellett. Beléphet a Szent Péter barokk templomba, bámulhatja a bibliai hősök aranyozott alakjait, akiknek testtartása olyannyira tele van a szenvedés vagy a megvilágosodás kifejezésével és érzelmeivel. A barokkra oly jellemző színek és pufók angyalok lenyűgöznek majd. A jólét és az ezotéria benyomásait pedig Bach orgonakoncertje fogja elmélyíteni, ha a megfelelő időben látogat el ebbe a templomba.
Aztán kisétálsz, és a nap elveszi a halandóság és Isten nyomasztó létezésének benyomását (mindegy, hogy hívő vagy-e vagy sem), és hirtelen a Hofburg-palota mellett találod magad, amelynek egyes részei a neoklasszicizmus egyszerűségével, harmóniájával és egyensúlyával vannak megtervezve. Néhány lépéssel tovább, és máris a “Helden Platz” – a “hősök tere” – mellett találja magát. Ha továbbmegyünk, megpillantjuk Mária Terézia, a bécsi császárnő (“A királykisasszony”) aranykorából származó szobrát, a tudósok és művészek mecénását. A hatalmas szobor két oldalán két szimmetrikus, szinte egyformának tűnő épület áll – a művészeti múzeum és a természettudományi múzeum. A lélek az elmével szemben, ugyanaz, egyensúlyban van, csak máshol van.
A lélek és az elme közötti kapcsolat mindenütt megtalálható ebben a városban. Nemcsak a barokk és a neoklasszicizmus, amelyek elméletileg egymással szemben álltak, ott egyensúlyban élnek egymás mellett. Sok logika van ebben a városban. Bécs volt az egyik első város, ahol a 18. században a higiéniai problémákra adott válaszként kialakult a várostisztítás. Ettől eltekintve manapság a csapvíz is finom, hiszen az osztrák fővárostól 100 kilométerre fekvő hegyekből érkező csatornákon keresztül jut el hozzánk, amelyeket egy évszázaddal ezelőtt építettek.
De Bécsben is sok lélek és kifejezés van, ami a 20. századból származik. Abban az időben Bécsben született meg a szecesszió. Tegye fel a kezét, aki nem ismeri Wagner zenéjét vagy Gustav Klimt gyönyörű festményeit, ahol a realizmus keveredik az egyiptomi szimbólumokkal és egzotikus arany díszekkel.
Sajnos egy hét nem volt elég idő arra, hogy tovább fedezzük fel a várost. Miközben megpróbáltuk bepótolni a korábbi évszázadok történelmét és művészetét, nem volt lehetőségünk elmélyedni a modern művészetben és a város életében. Érdemes meglátogatni ezt a helyet, és lehet, hogy rájössz, hogy a fő attrakció nem a pizza méretű schnitzel (ahogy Nico az elején gondolta). Ezt a helyet érdemes felkeresni, hogy megtapasztaljuk Európa kulturális örökségének békés ötvözetét.
