A Langkawi Kilim Geoforest Parkban tett túránk része volt egy sas etetés. Bár általánosságban mindenképpen ajánlom a túrát a parkban, a sasok etetéséről ellentmondásos véleményem van.
A sasok vadon élő állatok; természetes élőhelyükön látogattuk meg őket, nem állatkertben. Az etetés úgy működött, hogy a túravezetőnek volt egy kis vödörnyi étel, amit a vízbe dobott. Szerencsére ezt csak az idegenvezető tette, a túra résztvevői nem dobálhattak ételt. Az élelmet látva sok sas kezdett körözni és “vadászni” a zsákmányra. Ennek körülbelül 2 percig lehettünk tanúi.
Eddig minden rendben, és gyönyörű volt nézni, mert ez valami új volt számomra. Meggondoltam magam, amikor láttam, hogy – 5 perccel utánunk – a következő hajó ugyanezt csinálja. Ha a sasokat néhány percenként etetik, akkor inkább állatkerti állatokká válnak – annak ellenére, hogy természetes élőhelyükön vannak.
Mindenesetre, amikor folytattuk a túránkat, észrevettem valamit. A túrahajónk körül keringő sasok mind viszonylag kicsik és vörösesbarna színűek voltak. Most a fák között a faj két sokkal nagyobb képviselőjét láttam. Amikor észrevettük, idegenvezetőnk rámutatott, hogy ezek fehérhasú tengeri sasok.
A fehérhasú tengeri sas akár 85 cm magasra is megnőhet, szárnyfesztávolsága pedig elérheti a 220 cm-t is. Ők ketten csak a pálya széléről figyelték a látványt, de nem vettek részt benne. Csak a jóval kisebb brahminsárkányok fogadták el azokat a falatokat, amelyeket vezetőnk a vízbe dobott.
