A berlini napok egyre rövidebbek és hidegebbek, és nem tudok nem gondolni a közelgő télre. Emlékeztetem magam arra, hogy az évnek ez az időszaka tökéletes arra, hogy megtapasztaljuk Európa északi fővárosait, ahol a tél több, mint a szürke szín az utcákon. Ez a különleges fotó egy fehér téli szürkületben készült Vilniusban. Amikor a hőmérséklet akár -27 fokig is leesett, még a Vilnia folyó befagyott vizét is hallani lehetett a távolban recsegni.
Azt kívánta, bárcsak haza tudná vinni.
A Szent Anna-templom híres arról, hogy Litvániában az extravagáns és téglagótikus építészeti stílust képviseli. Lenyűgöző volt, hogy a templom külseje szinte változatlan maradt a 15. század óta, amikor építették. A Szent Anna-templomnak köszönhetően Vilnius óvárosa felkerülhet az UNESCO világörökségi listájára.
Egy híres legenda szerint a fiatal Napóleon látta a vilniusi Szent Anna-templomot, és azt mondta, hogy bárcsak hazavihetné magával Párizsba, de csak a tenyerében. Hát nem gyönyörű metafora? A mai időkben azonban csak annyit mondhatok, hogy örülök, hogy hazavihetem ezt az emléket a Szent Anna-templomról.
