A firenzei Ponte Vecchio vagy “Öreg híd” valószínűleg az Arno folyón átívelő egyik első híd volt. Története ezért nem egyértelmű. A templomot 1345-ben lerombolták, majd újjáépítették. A második világháború idején ez volt az egyetlen híd a környéken, amelyet a menekülő németek nem romboltak le (vajon stratégia volt, vagy csak sajnálták?). Ma Toszkána egyik ikonja. Milyen hatásnak köszönheti a híd a jelenlegi jellegét?
Úgy tűnik, hogy az első hidat ezen a helyen 966 körül építették. A 14. században azonban lerombolták és újra felépítették. A Ponte Vecchio szimmetrikus jellegét a dominikánus rend építészeinek köszönheti. Egyes történészek a dominikánusok arány- és számszeretetének tulajdonítják az építkezést.
A firenzei Ponte Vecchio kezdetben védelmi funkciót töltött be. Idővel azonban a hídon lévő épületek a kereskedőket szolgálták, akik a korábbi védműveket kereskedelmi helyiségekké alakították át. Ezek a kereskedők főként halat és más, meglehetősen kellemetlen szagú árukat árultak. Egészen 1593-ig, amikor I. Ferdinánd (megelégelve a szagokat) kijelentette, hogy a Ponte Vechio folyón csak az arany- és ékszerkereskedők kereskedhetnek. A híd ettől az időponttól kezdve kezdte el felvenni jelenlegi jellegét. Az üzleteket új funkciójukhoz alakították át. Az ékszerészek műhelyeit úgy alakították ki, hogy azok az értéktárgyak tárolására szolgáló ládákhoz hasonlítsanak.
A firenzei Ponte Vecchio kereskedő és ékszerész jellegét leginkább alkonyat után – vagy még inkább napfelkelte előtt – lehet érezni. Az ékszerészek üzleteit a lámpák aranyló fénye világítja meg, a kirakatok fa elemei pedig Firenze egykori dicsőségét idézik.
