Amint megérkeztünk Lipcsébe, megéheztünk. Daria végzett egy gyors Tripadvisor-kutatást, és talált egy “Auerbachs Keller” nevű éttermet a Mädlerpassage-ban. Így hát elindultunk, hogy felfedezzük Lipcse belvárosát.
Hű, de felkészületlenül mentünk. Oké, számítottam rá, hogy szerencsénk lesz, ha asztalfoglalás nélkül kapunk asztalt. De ezzel szerencsénk volt.
Amire nem számítottunk: A Mädlerpassage-ba érve néhány lépcsőt kerestem lefelé. Végül is a Keller pincét jelent. Nos, nem hagyhattuk ki. Két lépcsőfok, életnagyságú szobrokkal szegélyezve. Továbbá az információ, hogy az étterem 1525 óta létezik Lipcse központjában. Oké, ez most érdekes lesz.
De mi a helyzet a szobrokkal? A leírásuk a következő volt: “Jelenetek Goethe Faustjából az Auerbachs Kellerben”. Várj, mi?
Szóval itt a történet arról az étteremről, amelyet véletlenül választottunk vacsorára az egy éjszakás lipcsei tartózkodásunk alatt: Amikor Goethe diák volt, itt fogyasztotta a sörét. Itt vette észre a két festményt Dr. Faustusról. Így végül legendás Faustjában az Auerbach Keller lesz az egyetlen hivatkozott helyszín a való világból.
A Mädlerpassage fényképéről
Vacsora előtt és után a központban túl nagy volt a forgalom. Így csak a lipcsei Skyline-t fotóztam a szállodai szobánkból. Aztán állítsa be az ébresztőt másnap reggelre.
A Mädlerpassage volt az egyik első állomásom. Az előző esti csodálatos este után, amit ott töltöttünk, meg akartam találni a módját, hogy megörökítsem a dicsőségét. Erre a kompozícióra esett a választásom, amelyben a régi városháza boltívei keretezik a Mädlerpassage bejáratát.
Hogy megörökítsem az aranyló ragyogást, olyasmit tettem, amit mostanában ritkán teszek: Több expozíciót kombináltam, hogy a teljes dinamikatartományt megörökítsem (HDR). Itt ezt fontosnak éreztem, mert nem akartam lemaradni az aranyló ragyogásról. Tökéletesen illik a képbe, hiszen a Mädlerpassage egyben Lipcse egyik legluxusabb bevásárlóközpontja is.
