Ezt a varsói palotát szoktuk “Elnöki palotának” hívni, azonban csak 1994 óta szolgál a lengyel elnökök székhelyéül. Ezt a legnagyobb varsói palotát úgy is hívták: Koniecpolski-palota, Radziwill-palota, Lubomirski-palota, Namiestnikowski-palota és Minisztertanács-palota.
Lengyel nemesség
A barokk stílusú épület építése Stanisław Koniecpolski nagyvezír parancsára kezdődött 1643-ban. Halála után a palota a lengyel nemesség képviselőinek kezéből kézről kézre szállt. Ez volt a nyilvános összejövetelek, lakomák, bálok, színházi előadások és operák helyszíne. Itt tartották a Lengyelország első felosztásáról szóló szerződést előkészítő küldöttség üléseit. A Kosciuszko-felkelés idején itt volt egy katonai kórház, és 1818. február 24-én itt adta első nyilvános koncertjét az akkor mindössze 8 éves Frederic Chopin.
A 19. század elején a Lengyel Királyság kormánya megvásárolta a palotát, és klasszicista stílusban építették át (ez a stílus a mai napig uralkodik). Meglepő módon a palota a második világháborút nagyrészt sértetlenül vészelte át. Ez idő alatt azonban Jozef Poniatowski herceg szobra szenvedett, amelynek másolatát csak 1965-ben helyezték el az épület előtt. Itt került sor a kerekasztal-tárgyalásokra, amelyek után Lengyelország visszanyerte demokratikus függetlenségét.
Az elnöki palota történetét lehetetlen lerövidíteni – jelentősége és funkciói olyan fontosak voltak Lengyelország számára, hogy csak utalni tudunk az épület történetének részletesebb olvasására. Itt zajlott a nemzet számára fontos kulturális események némelyike. Lengyelország itt vesztette el és nyerte vissza függetlenségét.
