Mint már említettem, aligha van számomra izgalmasabb dolog, mint egy város ébredését figyelni a kora reggeli órákban. Különösen, ha a város olyan közel áll a szívemhez, mint a Cseh Köztársaság fővárosa, Prága.
Titokzatos és örökkévaló kép
A képen a Károly-híd, Európa egyik legrégebbi kőhídja látható, amely a Moldva folyó felett ível át az Aranyváros közepén. Az Óvárost a Mala Stranával köti össze, teljes hossza körülbelül 516 méter.
Különösen kora reggel, amikor az az érzésünk, hogy a tér és az idő közötti határ már nem létezik, az ilyen helyeken szó szerint érezzük a mozgó történelmet. Bámultam a szobrok arcát, amelyek mintha mindkét oldalról őriznék a hidat, és elképzeltem, milyen történeteket mesélhetnek ezek a kőemberek. Történetek mindazokról a dolgokról, amelyeknek csendben tanúi voltak az évszázadok során. Miközben lelki szemeim előtt rég elfeledett napok élénk képeit láttam, majdnem elfelejtettem megnyomni a fényképezőgépem zárógombját, hogy megörökítsem ezt a titokzatos és örökké tartó képet.
